Becsület – a másik alapköve egy párkapcsolatnak.
Amennyiben hosszú távra tervezünk, nem létezhet kiegyensúlyozott, harmonikus párkapcsolat nélküle, ahogy a tisztelet nélkül sem.
Mi is a becsület? A becsület az okozó, – és nem hibáztató – magatartás elismerésének, vagyis a felelősségvállalásnak a képessége. Ugyanakkor az őszinteség, a lelkiismeret, jellembeli tartás, helyes és helytelen közötti különbségek felismerésének képessége is egy lapon említendő vele.
Ha fájdalmat okozunk a párunknak valamivel, reakciónk sokféle lehet, mégis kimenetelét tekintve két fajtáját különböztetjük meg. Lássuk tehát ezeket:
- FELELŐSSÉGÜNK tudatában ŐSZINTÉN felvállaljuk a hibánkat és BOCSÁNATOT KÉRÜNK érte.
Ehhez azonban szükség van arra, hogy
- FELISMERJÜK, hogy vétettünk a társunk ellen, tehát az ÖNMAGUNKKAL SZEMBE NÉZÉS kihagyhatatlan,
- LELKIISMERET is kell hozzá, hogy meg tudjuk ítélni a tettünk helytelenségét és annak mértékét,
- ŐSZINTESÉG – be kell tudnunk ismerni a hibánkat nem csak magunk, de a TÁRSUNK ELŐTT IS.
- Kellő ALÁZAT szükséges a BOCSÁNATKÉRÉSHEZ és erő ahhoz, hogy a KORÁBBI VISELKEDÉSÜNKÖN VÁLTOZTASSUNK, mert ha nem, akkor a bocsánatkérésünk hiteltelenné válik egy idő után.
- Az ÖNMAGUNKAT MENTEGETŐ magatartást választjuk. Ehhez az alábbiak szükségesek:
- KIFOGÁSOK, magyarázkodás („Igen, mert….”)
- TÁMADÓ ATTITŰD – a másik ember helyzetének gyengítése a cél, hogy a végén még akár fel is menthessük magunkat a felelősségvállalás terhe alól.
Mindeközben már rég nem a lényegről beszélünk, elterelődött a szó a hibáról, amit nem más követett el, csak és kizárólag mi.
- LELKIISMERET – itt is van, csak addig magyarázzuk innen is és onnan is a történteket, hogy végül mi is elhisszük, hogy úgy volt. A nap végén pedig levonhatjuk a következtetést, hogy nincs is miért lelkiismeret furdalást éreznünk. Tiszta sor, nemde?
Akik az ilyen helyzetben a második pont szerinti magatartást választják, ne csodálkozzanak azon, hogy a kapcsolatuk rövid idő után romokban hever, hogy egyre rosszabbul érzik magukat a bőrükben, hogy semmi sem jó úgy, ahogy van, hogy egyre kiábrándultabbak az élet dolgait, és főleg saját érzelmi életüket illetően.
Elismerem, nem könnyű felelősséggel, őszintén, alázattal, lelkiismeretesen élni az életet, de megéri. Mert csak így maradhat tiszta a lelkünk, a becsületünk, a párkapcsolatunk.
Ugyanis „a becsület olyan, mint a gyufa, csak egyszer lehet felhasználni” – van benne valami.