Az ember legősibb, legalapvetőbb vágya, hogy eggyé válhasson valakivel, akivel egészen át tudják egymásnak adni magukat. Ez a vágy munkál a csecsemőben is, amikor az őt gondozó Édesanyja után fejezi ki vágyát, akivel az élete első éveiben megéli az eggyé válás örömeit. Kimondhatjuk tehát, hogy ez a vágyunk az anyatejjel kódolódik belénk és végig kísér az életünkön.
Felnőttként az elemi vágy az eggyé válásra hajt bennünket oda, hogy házasságot kössünk azzal az emberrel, akivel kölcsönösen úgy érezzük, hogy: ”te lehetsz az egyetlen számomra egy életen át”. Már ha érezzük. Mert ehhez bizony ELKÖTELEZŐDÉSI KÉPESSÉG szükségeltetik.
Mi történik ma? Lazulnak a kapcsolatok, elég csak együtt élni, nem kell a papír, komolyan gondolom a kapcsolatot, de ha mégis ÚGY ADÓDIK, házasság nélkül azért sokkal könnyebb elválni…..sorolhatnám még, de egy biztos, ezekben egy közös pont van: A BIZONYTALANSÁG.
Cikkem bevezetőjében kifejtettem, hogy micsoda ősi erőként munkál bennünk a vágy az eggyé válásra A VALAKIVEL, AZ EGGYEL, ami sok más mellett a tökéletes BIZTONSÁGOT, STABILITÁST hordozza magában.
A MAI TRENDI PÁRKAPCSOLATI STRUKTÚRA pedig totálisan SZEMBE MEGY az ember legmélyebb vágyával, ami a biztonsághoz vezethetne, viszont akár hosszú időn át benne tart a BIZONYTALANSÁGBAN, rombolva ezzel önértékelésünket, világhoz való viszonyulásunkat.
Nos, ezért nem működnek az elköteleződés nélküli párkapcsolatok.
Természetesen az elköteleződött – vagyis házasságot kötött – kapcsolatok is végződhetnek válással. Sőt, az is előfordul, hogy csupán együtt élő emberek megélik a teljes eggyé válást, de ez csak és kizárólag azért történhet meg, mert az elköteleződés mindkettőjük részéről egymást teljesen kielégítő módon és formában megvalósult.
Az ELKÖTELEZŐDÖTT EMBEREK alatt nem csak és kizárólag a házasságot kötött embereket, hanem messzebbre tekintve a KAPCSOLATBAN TUDATOSAN ÉLŐ, AZT ÓVÓ, a kapcsolat hullámvölgyei adta változásokat rugalmasan követő EMBEREKET ÉRTEM.
