Ahhoz, hogy érthető legyen, egészen vissza kell mennünk az időben. A hűtlenség létrejöttéig. Mitől
jön létre a hűtlenség egyáltalán? Ennek rengeteg oka lehet, de kategóriákba szedve az alábbiakban
összegezhető:
1. Eltávolodás:
a. Felgyülemlett sérelmek miatt.
b. Szeretethiány, szeretetigények tartósan kielégítetlensége miatt.
c. Folyamatosan fennálló lelkiismeret-furdalás.
d. Szellemi fejlődés – amikor a társunk nem fejlődik velünk és hirtelen nem is értjük,
hogy tudtunk eddig ezzel az emberrel egy levegőt szívni, nemhogy együtt élni.
e. Vagy az előbbiek kombinációja miatt.
2. Énképpel, önértékeléssel kapcsolatos problémák miatt:
a. A társunk által visszatükrözött kép – mindenki számára fontos, hogy hasznos,
szerethető embernek (férfinak/nőnek) érezze magát.
b. Személyiségünk egy új oldalának felismerése – „Jé, én ilyen hosszan és mélyen tudok
beszélgetni?” Ilyenkor nem történik más, minthogy ennek az új tulajdonságunknak a
felfedezését éljük meg szerelemnek, amit a másik személyével azonosítunk.
c. A mellettünk lévő társtól tesszük függővé az önértékelésünket – tipikusan jellemző
példa, amikor idősödő férfiak lecserélik 20 éves lányokra a már idősödő feleségüket,
ahelyett, hogy a kapcsolatukban rejlő problémákat feltárnák, megoldanák.
Miért nehéz tehát dönteni? Belehelyezkedem a hűtlen fél helyzetébe és onnan gondolom át a
történteket. Bármi is legyen a hűtlenség oka, egy dolog biztos: a hűtlen fél mindkét kapcsolatból kap
valamit, ami a boldogságát elősegíti. Mindkét kapcsolatot akarja, egyikből ezt, a másikból azt. Az
egyik kapcsolatban a határ nélküliség, a spontaneitás, a „mindent lehet” érzése vonzza.
A másik kapcsolatában, viszont ott vannak a gyerekek, a korábbi társa, akivel X évet leéltek, a
biztonság, még a fennálló nehézségek is megszépülnek ebben a kusza időszakban. Ilyenkor azt sem
tudja a hűtlen fél, hogy merre van előre. Csak szenved, és szenved. Gyötri magát. Hatalmas
amplitúdókkal van fent, aztán lent, egyszer a szerető a nyerő, aztán meg a korábbi társ. Ide is kedvez,
oda is. Egy azonban bizonyos: MINÉL TOVÁBB ÁLL FENN A KETTŐSSÉG ÁLLAPOTA, ANNÁL NEHEZEBB
LESZ A DÖNTÉS.
Ez az állapot hosszú távon nem tartható fenn sérülések nélkül. Miért?
Mert
– A megcsalt társ önértékelését padlóra zúzza a hűtlen fél ezzel a felállással.
– A hűtlen fél sarokba szorítva érzi magát, mert egyrészről a saját boldogulását a két kapcsolat
összevonásában érezné, amiről persze tudja, hogy nem lehetséges. Viszont hatalmas
lelkiismeret furdalása van a korábbi társával szemben, hiszen megbántotta a hűtlenséggel, de
a szeretővel szemben sem tiszta a kapcsolata, hiszen hazugságok tömkelegére épül. Azt pedig
elképzelhetetlennek tartja, hogy a gyerekeit elveszítse.
– Önmagával is szembekerül, mert az elveit, a hitrendszerét kell a kukába dobnia, vagy
legalábbis szembeköpnie magát a tükörben, mert hiszen Ő senkit nem akart megbántani, de
ha végig vesszük a kör bezárult: MINDENKI SÉRÜL! Így a hűtlen fél, maga is. A saját
önértékelését nemhogy növelné, hanem rombolja.
– A gyerekek mit visznek magukkal a jövőbeli kapcsolataikba ezáltal? Döntésképtelenséget,
nulla felelősségvállalást, konfliktuskerülést és kishitűséget. Ezt mind örökítjük a mintán
keresztül gyermekeinkbe.
MIT NE TEGYEN A MEGCSALT TÁRS?
1) Ne akarja látványosan bizonyítani, hogy Ő a hűtlen fél nélkül is boldogan él – ez csak olaj a
tűzre.
2) Ne nézze el társa hűtlenségét, ne hagyja rá, hiszen ez az állapot a hűtlen félnek is kifejezetten
rossz, csak beleragadt a helyzetbe és nem tud belőle kikeveredni, ezért nekünk kell segíteni
Őt.
3) Ne könyörögjön a társának, ne akaszkodjon rá.
4) Ne támadja se a társát, se a szeretőt.
5) Nincs értelme „visszaadni a kapott kölcsönt”.
6) Nem kell azonnali válásra gondolni, először próbáljuk meg rendbe tenni a kapcsolatot. Halkan
hadd jegyezzem meg, hogy ez nagyon ritka esetben szokott „magától”, külső segítség
bevonása nélkül sikerülni. Ha igazán eredményt szeretnénk és újra virágzó kapcsolatot, –
mert lehetséges – akkor kérjük tanácsadó segítségét.
HOGYAN DÖNTSÜNK MÉGIS?
1) Nézzünk szembe azzal, amit tettünk! Nem fogunk tudni dönteni, amíg topogunk az indokok
és a magyarázkodások mocsarában. VÁLLALJUK, AMIT TETTÜNK!
2) Tegyük fel magunknak a kérdést: HOL LÁTOM A SZEREPEMET ABBAN, HOGY EZ A HELYZET
ELŐÁLLT? – felelősségtudat előhívása a cél.
3) El kell fogadnunk, hogy mindenben van jó és rossz is. Akárhogy döntünk is, lesznek dolgok,
amelyeket EL KELL TUDNUNK ENGEDNI.
4) Készítsünk papíron egy ábrát. Az ábra a PRO- ÉS KONTRA ÉRVEKET tartalmazza. Mi szól az
egyik, mi a másik kapcsolat mellett. Az érvek nagyságát, erősségét, súlyát %-ban határozzuk
meg.
