Az eltávolodás az egyik legalattomosabb, ebből eredően legészrevehetetlenebb formája a kapcsolatok megromlásának és előzménye lehet komolyabb párkapcsolati problémáknak, mint a hűtlenség.
Miért mondom ezt?
Mert az egymástól eltávolodott felek a komfortzónán belül maradásért, vagyis a kényelemért – ösztönösen persze, – de mindent megtesznek, magyarán nem akarnak semmit tenni egymásért: „Csináljon most már Ő valamit, eddig mindig én léptem.” Mindeközben a másik fél is hasonlóképpen vélekedik és szép lassan eltelnek így az évek……
Az már szélsőséges helyzet, amikor a feleknek eszükbe sem jut, hogy valami probléma lenne. Így aztán akár egy életet is leélnek eltávolodva ugyan, langyos vízben ücsörögve, önmagukat nyugtatgatva: „ez másoknak sem jobb…”, vagy „ezt dobta a gép…” – tehát belenyugszanak a szerintük megváltoztathatatlanba. Közben észre sem veszik, hogy olyan messze vannak már attól az énjüktől, akik akkor voltak, amikor megismerkedtek, amikor még szavak nélkül is tudták mire van a másiknak szüksége. Mert a kényelem, mindent visz!
A hétköznapok sűrűjében elvész a lényeg: az egymással töltött idő, a meghitt beszélgetések, a spontán együttlétek, a gyerekek nélkül töltött idő, a szenvedély, a kedvességek, az udvarlás, a gondoskodás, az önfeledt nevetés, gyakran a legalapvetőbb dolgok: a tisztelet és becsület is.
Az eltávolodásnak sok-sok oka lehet, de az egyik legszembetűnőbb számomra az, hogy az emberek általában nem úgy fejezik ki a szeretetüket, ahogy az a másiknak jó. Ennek is létezik széles körű irodalma, hogy csak egyet említsek: Gary Chapman: 5 Szeretetnyelv – Egymásra hangolva c. könyve például segít megérteni, elfogadni, milyen sokfélék is vagyunk a szeretet kifejezésének kérdésében is.
Annyi időt, pénzt és energiát fektetünk magunk képzésére az iskolaévek alatt, hogy egzisztenciálisan vigyük valamire, de ugyanezt a párkapcsolatunk terén nem tesszük meg. Pedig sokkal könnyebb és főként boldogabb lenne az életünk, ha odafigyelve egymásra, egymás igényeit tisztán tudva és tiszteletben tartva élnénk a párkapcsolatunkban. Mert senki sem születik párkapcsolati mesternek. A tapasztalat, megszerzett ismeretek és persze a szintén fejleszthető érzelmi intelligencia adják a tudást, ami segít bennünket párkapcsolatunk útvesztőiben.
Érdemes tehát törődni a párkapcsolatunkkal, energiát, és időt szánni rá, mert megtérül!
