Az eredeti cikk megjelent a Biatorbágyi Körkép 2020. júniusi számában.
Egy házasságot nap mint nap gondoznunk, táplálnunk kell, különben kihuny az érzelem, eltávolodunk egymástól, ellaposodik a kapcsolat, és végleg odavész a harmónia. A kapcsolat gondozása az egyik oldalon a pozitív megerősítésen, egymás bátorításán, az együtt töltött közös, minőségi időn keresztül történik, amire, lássuk be, mindnyájunknak szüksége van. Van azonban egy másik oldala is, amely olykor nehezebbnek bizonyul bárminél, mégpedig a konfliktusok kapcsán felmerülő felelősségvállalás.
Nekem nincs ebben felelősségem!
Amíg a konfliktusok felmerülésekor a másikat hibáztatjuk, mentegetjük magunkat, vagy visszatámadunk, és a saját nézőpontunkat fogadjuk el alapvetésként, addig nem fogjuk tudni megérteni, átérezni a társunk álláspontját, érzéseit, és benne ragadunk abban az ördögi körben, amely veszekedéshez, feszültséghez és nem utolsósorban a sérelmek felhalmozódásához vezet. Nehezebb idők beköszöntével vagy csupán egy hétköznapi nézeteltérés megélése után tegyük fel magunknak a következő egyszerű kérdést, és gondolkodjunk el a válaszon.
Mivel járultam hozzá én a helyzet előálltához?
Ha képesek vagyunk az e kérdés mögött rejlő segítő lehetőséget meglátni, nyert ügyünk van, elindultunk a változás felé.
Ugyanis ha sikerül igazán őszintének lennünk magunkhoz, akkor beláthatjuk, hogy mi is csinálhattuk volna másképp, hogy a konfliktust megoldjuk. Választhattunk volna más szavakat, hangnemet, figyelembe vehettük volna, hogy a társunk érzékenyebb hangulatban van.
Ha figyelünk egymásra, észrevehetnénk, hogy a társunk feszültebb egy tőlünk független, mondjuk, munkahelyi nehézség miatt, de a konfliktus során mégis a saját igazunk érvényesítése nyert a köztünk lévő szeretetkapcsolat és a békesség helyett. Mindig nézzünk tehát a társunk viselkedésének okai mögé, és aztán reagáljunk. De hogyan?
Kulcsszó: meghallgatás
A leggyakrabban nem arra van szüksége a társunknak, hogy igazat adjunk neki, hanem hogy egész egyszerűen meghallgassuk, képesek legyünk átérezni az érzéseit, netán a fájdalmát. Az emberek alapvetően megértésre, együttérzésre vágynak, attól érzik szeretve magukat.
Ezért érdemes hátrébb lépni, vagyis kicsit elmerengeni azon, hogy nem biztos, hogy társunk reakciója nekünk, rólunk szólt. Mutassunk tehát hajlandóságot a saját oldalunkon felmerült hibák észrevételére, valamint az azokkal kapcsolatos felelősség vállalására. Ha szükséges, még bocsánatot is kérhetünk, de ezt kövesse mindig a viselkedésünkön való változtatásra törekvés. Ekkor esély nyílik arra, hogy kapcsolatunk egyensúlya helyrebillenjen, hogy újra a szeretetre és a szerelemre tudjuk a figyelmünket fordítani.
forrás: Biatorbágyi Körkép 2020. június
