A bezártság mindenkit megpróbál

A bezártság, az elszigeteltség mindannyiónkat megvisel, különösen abba az embertípusba tartozókat, akik kifejezetten nehezen tűrik a négy fal közti létet. Tény, hogy mindenkire hatnak, így a párkapcsolatunkra is a világban és hazánkban történő percről-percre változó események, amelyek immáron több hónapja kizökkentenek bennünket a megszokott rutinból, a biztonságot adó tervezhetőségből.

Mit tehetünk azért, hogy a párkapcsolatunk ne váljon aknamezővé, mire teljesen szabad jelzést kap a közösségi kapcsolattartás?

Mindkét félnek kétségei vannak, hogy hogyan tud lépést tartani a hirtelen jött változásokkal, a gyerekek iskolai feladataival, az otthonról végzett munkával, többfelé kell egyszerre megfelelni. A hónapok óta fennálló állapot, ezen nemhogy segít, de még nehezíti is a dolgunkat. Tény, hogy ez a helyzet mindkettőnek, apának, anyának, férjnek és feleségnek megpróbáló. A hangsúly, a „mindkettőn” van.

Senki se gondolja azt, hogy csak neki nehéz!

Más személyiségek vagyunk mind. Társunk nem ugyanúgy reagál az őt ért nyomásra ebben a szélsőséges helyzetben, ahogyan mi, mert mindannyian más mintákkal rendelkezünk, más tudatalatti túlélési stratégiát hozunk be a párkapcsolatunkba, melynek megtapasztalására talán még nem volt ilyen extrém alkalom.

Csak együtt megy!

Meg kell látnunk a lehetőséget abban, hogy most egy magasabb szintre emelhetjük a kapcsolatunkat. Hisz az összetartozásra tettünk ígéretet annak idején, amikor összekötöttük az életünket. Jusson eszünkbe, hogy a társunk is érez, lehetséges, hogy annyira elbizonytalanítja az előállt helyzet – amit persze tudat alatt  palástolni próbál, – hogy nem képes megfelelően reagálni stresszhelyzetekben. Vagy gondoljunk arra, hogy épp azért panaszkodik, mert már sok neki a teher és igényelné, hogy levegyünk valamennyit a válláról, vagy legalább megértést, együttérzést tanusítsunk iránta.

Törekedjünk egymás véleményének megismerésére ezzel az új helyzettel kapcsolatosan. A beszélgetés során egészen mély érzéseket is feltárhatunk, ezáltal kerülve közelebb egymáshoz. Jelenleg a bizonytalanság az, ami fokozottabban van jelen az életünkben, mint szeretnénk. Azt kell megcélozni, hogy a beszélgetés eredményeképpen mindketten újra biztonságban érezhessük magunkat egymás mellett. Célszerű tehát – ha még nem tettük volna meg – egymás között napirendet készíteni: felosztani a feladatokat és a megbeszéltek szerint eljárni. A napirendből ne felejtsük ki a randikat sem, de ezúttal egyelőre még leginkább otthoni randikra kell szorítkoznunk, vagy kisebb kirándulásokra, de a lényeg az együtt töltött idő. Hetente kerítsünk alkalmat erre legalább kétszer, de lehet többször is: egy közös, gyerek mentes kávézás, esti film nézés, vagy társasozás, bármi, ami kettőnkről szól kettőnkért és a mi időnk.

Most nem a maximalizmusnak van itt az ideje! – Tegyük meg a tőlünk telhetőt minden téren, de továbbra sem szabad belerokkanni. A tökéletességre törekvés most több kárt okoz, mint hasznot hoz, mert miközben gőzerővel hajtjuk magunkat a lehetetlen határait súrolva, közben elfelejtünk mosolyogni, egymással időt tölteni, kimutatni az érzéseinket egymás iránt.

Itt van ezzel szemben az ideje egymás bíztatásának, amiből azt érezheti a társunk, hogy mellette állunk, nincs miért aggódjon, illetve az elismerő szavaknak, hogy a felőlünk áradó töretlen szeretetet érezhesse partnerünk.

Kellemes időtöltést kívánva:

Kolos Krisztina

Családállító / Házassági és párkapcsolati tanácsadó, tréner