Általában azok az esetek jutnak el hozzám is, ahol az egyik fél nyitottabb a változtatásra, képesebb felismerni a saját működési módját és önreflexióval rendelkezve az érzéseit kommunikálni is tudja anélkül, hogy a másikat ekézné. Mi történik ilyenkor? Általában az, hogy az önreflexióval rendelkező fél hiába várja, hogy a másik oldalon belátás vagy együttérzés történjen, és ez szép lassan, olykor gyorsan megöli a kapcsolatot.
Az ilyen kapcsolatokban általában olyan emberek rendeződnek össze, akiknek a látszat ellenére dolguk van egymással.
Mi dolga lehet két ilyen embernek egymással?
Az egyik fél úgy ismerhet magára, hogy nagyon erős a másokon segíteni vágyása – ez az, aki önreflexióval rendelkezik. Ez a cikk az ilyen emberekhez szól. Nekik elsősorban azt kell megtanulniuk ebből a helyzetből, hogy csak annak segítünk, aki kéri.
Tudomásul kell venniük, hogy senki nem fog a kedvükért megváltozni. Csak magáért. Ha eljön az ideje, ha lesz motivációja, ha az Élet úgy hozza, ha…
Ez egy küzdelem egy, a segítés életfeladatával érkezett ember számára elnézni, ahogyan küzd egy másik ember az életével és csak kísérheted, de nem tudod megmenteni.
Ahhoz azonban, hogy a válasz egyértelmű legyen számodra akkor, amikor az eltávolodás miatt nem látod a párkapcsolatod jövőjét, ez a szemlélet elengedhetetlen. Ezzel, egyedül ezzel adsz további esélyt a kapcsolatotoknak és teszed magad számára is lehetővé a további fejlődést.
Az első lépésed tehát az volt, hogy megtanultál önreflektíven jelen lenni a kapcsolatban, a második az, hogy felismerted, hogy a társad reakciója nem mindig Téged tükröz, hanem inkább szól Róla; arról, ahol tart a fejlődésében. Es a harmadik, hogy a saját életével kapcsolatos szabad akaratát tisztelettel meg tudod Neki hagyni.
