Gyakran látom pároknál a problémát, hogy hosszú évek távlatában testileg (is) elhidegülnek egymástól. Ez a hiedelem a hosszú távú kapcsolatokról alkotott téves hitünkből ered, amit már a szüleinknél is láthattunk. Egyébként is ezt tapasztaljuk, bármerre nézünk, velünk miért történne másként, főleg, hogy még a szakemberek is mindenféle hormonokról beszélnek, amelyek csak 1-2 évig „tombolnak”, amit a köznyelv is csak „rózsaszín felhőként” említ?
„Egy szó, mint száz, a mi kapcsolatunkban sem lesz ez másként, így a szenvedély egy idő után elmúlik” – nyugszunk bele lemondón legyintve a megváltoztathatatlanba.
Nos, azért ezt ilyen formán erősen cáfolnám. Vannak kapcsolatok, ahol valóban kihuny a tűz, a láng, de ez nem azért van, mert ez a dolgok rendje. Ez a probléma azért állhat elő, mert a pár tagjai annak ellenére, hogy fontosnak tartják az intimitást a párkapcsolatukban, nem voltak elég TUDATOSAK ebben a kérdésben.
- Hibák, amikre érdemes felfigyelnünk a párkapcsolatunkban:
- Ha az elköteleződött kapcsolatban nem merünk teljesen őszinték lenni egymáshoz,
- Időnként nem tisztázzuk nem csak érzelmi téren, hanem testi vágyak szintjén is, hogy mire van igényünk, mi okoz boldogságot, beteljesülést,
- Elfojtjuk „piszkos” vágyainkat,
- Félünk attól, hogy nehogy elromoljon, ezért nagyon „vigyázunk”
- Azt gondoljuk magunkról nőként: „Rendes asszony bizony ilyet nem csinál…”
- Azt gondoljuk magunkról férfiként: „Tisztességes férfi ilyet nem csinál…”
A vágyak elfojtása és az őszintétlenség elfojtáshoz vezet. Attól az a vágy még nem fog eltűnni, ott lesz, lassan, módszeresen emésztve fel a kapcsolat szenvedélyes oldalát.
Minél jobban erőltetjük a vágyunk teljes megsemmisülését, annál többet fogunk rá gondolni, annál erősebben akar az újra meg újra felszínre törni.
Mit tanácsolok én a szenvedély fenntartásához?
- Beszélgessünk sokat társunkkal az igényeiről, vágyairól,
- Tabu téma kizárt,
- Legyen rendszeres kettesben töltött időnk, amikor teljesen egymás felé fordulunk őszintén érdeklődő figyelmünkkel,
- SPONTÁN együttlétek – a spontaneitás szerepe az intimitásban, a szenvedély tüzének szinten tartásában elengedhetetlen,
- Apró MEGLEPETÉSEK, kedvességek fontossága szinte kihagyhatatlan mindkét fél részéről,
- Merjünk „őrültek” lenni, változtassunk a megrögzött szokásokon, csináljunk olyat, amit még nem,
- Csináljunk olyat, amit régen csináltunk és nagyon nagy örömet, boldogságot jelentett,
- Asszonyként igen, merjünk magunkra a nagybetűs NŐKÉNT gondolni és merjünk úgy is viselkedni,
- Nézzünk „úgy” a társunkra. Ismerjük, ugye? ÚGY NÉZNI, mindenki tud, csak elfelejtjük idővel. Nem baj, fel kell eleveníteni azokat az időket és menni fog. Borzasztó fontos, ugyanis ha sikerül „úgy nézni”, a társunk magát látja majd visszatükröződni a tekintetünkben és reagálni fog szintén „úgy nézéssel” és már fellobban a szenvedély,
- Férfiként igen, merjünk „rossz fiúk” lenni a saját FELESÉGÜNKKEL. Nem kell a rossz fiús részünket egy elnyomott vágyban, vagy egy külső kapcsolatban keresni.
Ha hagyjuk, hogy a szerelmünk, érzelmeink és vágyaink ellaposodjanak, akkor annak nem lehet jó vége, hisz a vágy a teljességre mind testileg és lelkileg mindig utat próbál magának törni, így az elfojtott vágyaikkal a felek akár a hűtlenségig is elmehetnek. Tisztán látom én is, hogy nem könnyű, sőt őrült nehéz a fentieket teljesíteni ebben az időhiányban és anyagiasságban szenvedő világban.
A döntés csakis a mi kezünkben van. Legyünk hát tudatosak az intimitás terén is!
Megtérül, hisz túl a saját boldogságunkon még gyermekeinknek is megfizethetetlenül jó alapot adhatunk a sikeres párválasztáshoz a példánkon keresztül.
