Kritika vagy szóbeli bántalmazás – Hol a határ?

Az eredeti cikk megjelent a Budaörsi Naplóban jelent meg 2021. januárjában.

Kritika vagy szóbeli bántalmazás – Hol a határ?

Minden, ami a másik személyiségét, jellemét, vagyis Őt veszi célba, kritikának minősül. A kritika egy dologra kiválóan alkalmas, hogy jó nagy szakadékot állítson két ember közé. Szerzőnk, aki kapcsolati tréner, e havi cikkében a szóbeli bántalmazásról fejti ki véleményét.

Ismerősek lehetnek az alábbi mondatok?

  • Ezt nagyon elszúrtad!”
  • „Te szerencsétlen, hát nem látod, hogy…!”
  • „Annyira faragatlan vagy!”
  • „Lusta disznó vagy, még a szemetet sem tudod kivinni, pedig annyiszor kértem már!”
  • „Nem vagy képes rendesen elmosogatni?! Nézd már meg milyen undorítóan mocskos maradt az edény! Ehhez aztán nagy IQ kell…”

Érezhető belőlük a feszültség, ugye? Rengetegen élnek ilyen hatások alatt. A nap 24 órájában, bármikor, amikor a másik hozzá szól, így kommunikál. Ehhez egyszerűen senkinek nincs joga! Amennyiben ez rendszeres, úgy már a szóbeli bántalmazás fogalmát meríti ki. Tessék komolyan venni!

Amikor valakit kritizálunk, nem teszünk mást, mint TÁMADJUK. A kritizált félnek így nem marad más választása, csak a VÉDEKEZÉS. Ki hogy védekezik, az már személyiség kérdése. Vannak, akik csípőből áthárítják a másikra a felelősséget és egy még frappánsabb kritikát nyomnak a másikra. De vannak olyanok is, akik a kritika hallatán, a kritika igazságtalanságán elképedve szóhoz sem jutnak, és belemennek a véget nem érő védekezésbe, hátrálásba, amitől a kritizáló fél vérszemet kap, és még jobban támad. Azon vesszük észre magunkat, hogy veszekszünk és mindig ugyanazokat a köröket futjuk újra meg újra. A séma ugyanaz. Az egyik kritizál, a másik reagál a vérmérsékletétől függően, de egy biztos, sehol sincs kettejük között a TISZTELET, EGYMÁS MEGBECSÜLÉSE és a SZERETET ezalatt. Ezek a percek azonban komoly SÉRELMEKET okoznak, ha belátjuk, ha nem. Egyik fél sem érzi jól magát, vagyis ha őszinte akarok lenni, mindkettő pocsékul érzi magát a helyzetben. A kritizáló fél nem érti, hogy miért sértődik meg a társa, vagy miért vonul „fedezékbe”, a kritizált fél pedig nem érzi igazságosnak a társát.

Mit tehet ilyenkor a sértett fél? Egyrészt tudomásul kell venni, hogy aki kritizál, ott komoly önértékelési, énképbeli problémák lehetnek a háttérben. Tehát amikor a párunk rendszeresen kritikusan kommunikál felénk, azzal nem bennünket tükröz, csak kompenzál. Magával van baja. Rendszerint ezt a kritizáló fél nem ismeri fel, ösztönösen cselekszik. Első szabály tehát: NE VEGYÜK MAGUNKRA!

Ettől persze tudom, nagyon rosszul esik. Viszont létezik segítség. Amikor elhangzik a kritika, álljunk meg egy pillanatra és fogalmazzunk meg egy, az alábbihoz hasonló mondatot, ami a helyzethez illő: „Kérlek, mondd ezt tapintatosabban!” vagy „Megfogalmaznád ezt másképp, mert ez így kifejezetten bántóan hangzott!”

Második szabály: KIÁLLNI ÖNMAGUNKÉRT és a párkapcsolatért. Amennyiben ez a kritizálás, bírálás rendszeres és fojtogató már, segítséget kell kérni. Nem megy másképp!

Felmerülhet akkor azokban, akik kritizálva kommunikálnak, hogy: „jó, de hogyan mondjam el, ha valami nem tetszik?” Kritika és panasz között érdemes különbséget tenni. Elmondhatjuk, ami a szívünket nyomja, ha valami nem tetszik, de a módja, a megfogalmazás és a hangsúly tartsa be a párkapcsolat alapkritériumait: TISZTELET, EGYMÁS MEGBECSÜLÉSE, SZERETET.

Egy példán keresztül érthető lesz:

Kritikus megjegyzés: “Munkamániás vagy! Tudtam, hogy a számítógép előtt fogsz még ülni, amikor kijövök a gyerekektől.”

Helyes megjegyzés: “Drágám! Nagyon vágyom egy kis közös idő eltöltésére Veled, de rendszerint a számítógép előtt ülsz, most csalódott vagyok.”

Jó gyakorlást! Szeretetteli beszélgetéseket kívánok!

forrás: budaorsinaplo.hu

„Ezt nagyon elszúrtad!” Hol a határ, ha kritizáljuk a párunkat?