Vajon élvezzük mi emberek az életet?
Érdekes kérdés, első blikkre az emberek 98%-a igenlő választ adna, de ássunk csak le egy kicsit
mélyebbre….
A kapcsolat nem egy eszköz a céljaink eléréséhez, hanem a kapcsolat a cél maga, az egység
megélésének képessége együtt! Folyamatosan, megállás nélkül…..
Miközben a célom felé haladok, vagyis a kiegyensúlyozott kapcsolat felé, aközben zajlik az
életem. A célom, csak az út végén valósul meg, de közben is ideális lenne, ha élvezhetném az
életet. Mert ha nem így teszek, hanem a negatív gondolatoknak adok teret és hagyom magam a
temérdek teendő és intézni való alatt roskadozni, vagy a szúrós kritikus, ítélkező
megjegyzéseimet engedem felszínre törni, előbb-utóbb azon kaphatom magam, hogy a
kapcsolatom harmóniáját háttérbe szorítom ezek miatt. Ekkor mindig a sóvárgás útját fogom járni:
VÁGYOM, egy kiegyensúlyozott, békés kapcsolatra, de NEM ÉLEM azt. Estére már enervált,
kimerült és ingerlékeny leszek, ami tudjuk tapasztalatból, hogy semmi jóra nem vezet.
Ezzel szemben, ha optimistán, pozitív szemlélettel élek, maga az úton járás is örömmel tölt el.
Miközben éppen a célomra irányulok vagyis a párkapcsolati egységemre a
férjemmel/feleségemmel, közben élvezem az életet = a jelenben élek, és boldog vagyok. Ha
így élek, képes vagyok örülni az apró részleteknek, a csekélységeknek, a kedves gondolatoknak,
a munkámnak, a gyerekeimnek. Akkor meglátom a szépséget és a lehetőséget a boldog
pillanatokra mindenben.
A mi döntésünk, hogyan élünk….
TE HOGY DÖNTESZ?