Általában elmondható, hogy a nők a férfiaknál nyitottabbak – itt kérek elnézést a nyíltabb típusú férfiaktól, de ők okosak annyira, hogy ismerik magukat és nem veszik sértésnek, amit írok – az önmagukkal és egyáltalán az életükkel való szembenézésre és ennek folyományaként a cselekvésre, akár változásra.
Számtalanszor előfordul, hogy egy nővel velősebb beszélgetésbe bonyolódunk a párkapcsolatát illetően, kiderül, hogy komoly problémákkal küzd, párjukkal belefutnak ugyanazokba a sémákba, halmozzák a sérelmeiket, magyarán nem jutnak egyről a kettőre. Tanácsadóként felajánlom a segítségem és az első, amit a nők 95%-a mond erre: „Áh, az én férjem nem jönne el!”
A kérdés, hogy a nő ezt csak kibúvóként mondja-e, mert maga sem mer a változás útjára lépni, hiszen kényelmesebb a komfortzónán belül, még ha rossz is, de legalább biztonságos…….. Azok, akikre ez igaz, abba is hagyhatják a cikkem olvasását, mert a továbbiakban, ebben az írásban ezúttal nem kapnak útmutatást.
Ezt a cikket a változásra és változtatásra hajlandó és törekvő nőknek írom, hogy erősítsem bennük azt, hogy VAN KIÚT!
A legmélyebb pontról is fel lehet állni, csak ügyesen kell csinálni. Amikor a nők eljutnak arra a pontra a párkapcsolati problémáik tekintetében, hogy segítséget kérjenek, és akadályként élik meg férjük esetleges zárkózottságát, azoknak érdemes elgondolkozni azon, hogy az igényük „tálalásában”, felvezetésében milyen változtatást tudnának elképzelni.
Jellemzően a feleség a külső segítség igénybevételével kapcsolatos szándékát sajnos
- nem a legmegfelelőbb időpontban fejezi ki a férje számára,
- nem a legmegfelelőbb módot választja közlendője megfogalmazásánál.
Mindez csak azért rossz, mert a végén nem érjük el a kívánt eredményt, csalódottságot élünk meg, elhagyatottságunk csak mélyül, hisz ezután is elmondhatjuk, hogy: „…lám, a férjem ennyit sem tud a kapcsolatunkért megtenni, hogy eljöjjön velem egy tanácsadóhoz, tehát már nem szeret…..”, és ehhez hasonlók.
Hogy elérjük, hogy férjünk mégis nyitottan álljon a kérdéshez, a következőket kell tenni. Pontról pontra érdemes megfogadni, kipróbált, bejáratott módszerről van szó. Íme:
- Kizárólag békeidőben kezdeményezzünk beszélgetést ezzel a céllal
- teremtsünk békés, nyugodt hangulatot magunk körül,
- lehetőleg olyan időpontot válasszunk, amikor biztosan nem jöhet közbe zavaró körülmény,
- minden bizonnyal ismerjük társunkat annyira, hogy tudjuk, hogy milyen témával tudjuk Őt felvillanyozni, mi az, amiről szívesen beszélget velünk. Ezzel kezdjünk. Beszélgessünk, kérdezgessük Őt, érdeklődjünk felőle. Ezt a férfiak általában jó néven veszik, a cél, hogy oldottabb hangulatot teremtsünk, megnyissuk a Társunk lelkét,
- ne siessük el,
- ezt követően témaváltásként megemlíthetjük, hogy a legutóbbi veszekedés alapján mit tennénk másképp. Nagyon fontos itt, hogy csak és kizárólag magunkról beszéljünk. A cél, hogy tudassuk Társunkkal, hogy tisztán látjuk felelősségünket a kapcsolatunk megromlásában – nem áldozatként kell beállítani magunkat, csak finoman…. – és a segítségét szeretnénk kérni abban, hogy ez megváltozhasson.
Ki-ki a maga szóhasználatával, és stílusában találja ki erre a legjobb forgatókönyvet, de segítségül egy kulcsmondatot azért, ami úgy gondolom, hogy mindenképpen a mondandónk részét kell képezze a beszélgetés összefoglalásaként a legvégén, leírok:
„Arra gondoltam tehát, hogy annyiszor esünk bele ugyanabba a hibába a kapcsolatunkban, úgy döntöttem, hogy mostantól jól szeretném csinálni, és elmennék egy párkapcsolati tanácsadásra. Azonban úgy gondolom, hogy ehhez a Te részedről is segítségre lenne szükségem, kérlek gyere el velem, támogass engem ebben a változásban.”
A lényeg, hogy hangsúlyozzuk ki, hogy szeretjük Őt, hogy Mi szeretnénk változni, változtatni, csak annyit kérünk Tőle, hogy jöjjön el…….a többi a Tanácsadón múlik J.
